Miért egyedi az erdélyi konyha?

Minden régiónak megvan a maga sajátos, hagyományos konyhája.

Erdélyben különösen gazdag a hagyományok tárháza, amelynek jelentős részét teszik ki a helyi jellegű, hagyományos receptek. Az erdélyi konyha messze-földön híres, a külföldről érkező vendégek nagy része kifejezetten a helyi, tradicionális ételek és ízek kedvéért utazik hozzánk. 

Erdély maga egy csoda, hiszen nemcsak számtalan gyönyörű hellyel büszkélkedik, hanem gasztronómiai ízvilága is egyedülálló. Gazdag és sokoldalú, a maga sajátos zamatával. Egy olyan hely, ahol egyedi módon keveredtek az e földön együtt élő magyarok, románok, szászok, örmények és zsidók konyhájának sajátságos ízei

A Petry elindította a Transylvanian Gourmet kampány, amelynek célja, hogy közismertté tegye az erdélyi, hagyományos ízeket. Elsőként a házi sonkát és ennek elkészítését járjuk körbe!

A hagyományos módon elkészített ételek íze semmi máshoz nem fogható.

A tájjellegű konyhaművészetben minden évszaknak megvannak a különleges ízei és illatai.

A hagyományos ételek szezonális alapanyagokból készülnek. 

A gabonatermő vidékeken a búza és a kukorica jelentették az alapélelmiszert. Ezek mellett a hagyományos konyhán alapélelmiszernek számított még a hús, kivéve böjt idején. A tej, a gyümölcsök, zöldségek és a fűszerek hozzáadásával adták meg az ételek végső összhatását ízben, illatban.

Minden évszakban szokás volt levágni egy-egy haszonállatot, az ebből elkészített ételekből a család minden tagja részesült.

Télen a sertéshús számít alapélelmiszernek. A lédús, ropogós sültek igazi tápláló fogássá változtatják az ételeket.

A tavasz beköszöntével a bárányhús kerül előtérbe, amit a közelgő húsvéti ünnepkör idején is előszeretettel fogyasztanak.

Nyáron és ősszel a szárnyas húsok, illetve a bárány fogyasztása dominál a hagyományos erdélyi gasztronómiában. 

A sertéshús az erdélyi konyhaművészet egyik legrégebbi alapanyaga. A sertés feldolgozásával sokféle készítményt tesznek el télire, ezek közül a legismertebbek a páclé, vagy ahogy sokan ismerik a sóslé, a füstölthús, májpástétom, kolbász, disznófősajt, tepertő és a disznózsír.

A zsírt általában sütéshez, főzéshez használták, ételalaphoz. Szintén zsírban sültek a házi sütemények is mint a kiflicske vagy a fánk, helyi nevén pánkó.

Zsírt használtak tartósítószerként is, lesütött húst vagy kolbászta rétegeltek üvegedénybe, vagy nagy méretű bödönökbe. Ezzel a hagyományos tartósítási módszerrel akár egy éven keresztül is frissen maradtak a húsok.

A húsvéti bárányhúsos ételek után nyáron a szárnyasokra került a sor, ezeket általában a saját udvaráról vágta a gazdasszony, hogy a híres tyúkhúslevest elkészítse grízgaluskával, vagy a szintén méltán híres csirkepaprikást. Ezeknek mind felejthetetlen ízük van.

A csirkepaprikást Erdély-szerte készítik, főként a magyarlakta vidékeken. Érdemes bővebben is kitérnünk rá! Gazdagon készítik, sok tejföllel, és többnyire puliszkával tálalják. Ez egyike azoknak a többszáz éves recepteknek, amelyeket ma is nagy előszeretettel elkészítenek.

Ősszel a kecske -és bárányhús kerül ismét előtérbe az erdélyi konyhákon, hogy jellegzetes mellékízüket ellensúlyozzák, gazdagabban fűszerezték ezeket a húsféléket.

Ünnepkor mindig édességgel koronázták meg a gazdag ételsort, kalács, pánkó, vagy ahogyan irodalmi nyelven ismerik fánk, madártej, vargabéles vagy az elmaradhatatlan kürtőskalács jelentette a hagyományos erdélyi étkezés záróakkordját.

A Petry csapata azon dolgozik, hogy újjáélessze a hagyományos erdélyi konyhaművészetet a Transylvanian Gourmet kampány segítségével, hogy Erdély tájainak legfinomabb falataival, ízének legjavával kényeztesse vásárlóit!