Erdélyi gasztronómia – titkok és érdekességek

Erdély maga egy csoda, hiszen nemcsak számtalan gyönyörű hellyel büszkélkedik, hanem gasztronómiai ízvilága is egyedülálló. Gazdag és sokoldalú, a maga sajátos zamatával. Egy olyan hely, ahol egyedi módon keveredtek az e földön együtt élő magyarok, románok, szászok, örmények és zsidók konyhájának sajátságos ízei, írja a világgasztronómia egyik ünnepelt főszereplője. Kövi Pál, aki egyben a new-york-i Four Seasons étterem társtulajdonosa, húsz éven keresztül tanulmányozta és gyűjtötte az erdélyi konyhával kapcsolatos gasztronómiai adatokat, recepteket, népi étkezési hagyományokat. A szomszédos népek egymásra gyakorolt hatása tette igazán egyedivé az Erdélyi kultúra és konyhaművészet kialakulását. Az alábbi érdekességeket Kövi Pál, Erdélyi lakoma című könyvéből lestük:

Tudta-e hogy…?
· Rónay Egon Miklós, egy híres gasztronómus, neves ételkritikus és számtalan könyv szerzője, egy interjúban azt állította, hogy „mai gasztronómiai történelmünknek valójában három nagy konyhája van: a francia-északolasz, amely a nyugat-európai főzés-kultúra alapja; a kínai konyha, a maga fantasztikus variációival és ötezer éves múltjával; s harmadiknak az erdélyi konyhaművészet.”

· A XVII. században, sokkal előbb, mint a bécsi kávéházakban Erdélyben már ismeretes volt a feketekávé és nem csak vacsora utáni italként használták, hanem szószok sűrítésére is. Mindezt görög kereskedők szállítólevelei és fennmaradt ősi receptek igazolják.

· A disznóvágás egy olyan kulináris rituálé, amely szerves része az erdélyi kultúrának. Mi az oka annak, hogy Erdélyben elterjedt a sertéshús fogyasztása? A hódítóhadjáratok alkalmával, törökök minden más házi állatot elvittek, csak a sertéseket hagyták meg az ólban, hazánk adottságai rendkívül kedvezők a sertéstenyésztést illetően.

· Jó bor, jó egészség – tartja a nóta. Az erdélyi családok asztalán gyakori ékesség a bor. Történészek szerint az erdélyi szőlőművelésnek hat évezredes múltja van. Őshonos fajtáink többek között a Leányka, a Som és a Kövér.